Topping A50S szimmetrikus fejhallgató erősítő – Wunderkind

4.7
Kiváló

Felütés – kistestvért kapott a legendás Topping A90

A Topping termékek évekig elsődlegesen az ár-érték versenyben emelkedtek ki, aztán néhány éve elkezdtek saját fejlesztésű egyedi technológiát tartalmazó, magasabb kategóriás eszközöket is piacra dobni. Az eddigi egyik legnagyobb sikerüket az A90 teljesen szimmetrikus felépítésű (szimmetrikus bemenet, erősítő áramkör, kimenet) fejhallgató erősítőjükkel érték el. Az A90 egyrészről mért értékeiben megverte az óriási felhajtással piacra dobott, abszolút torzításmentes hangot ígérő, igen népszerűvé vált THX chipes erősítőket, másrészről a tesztelők kiemelték, hogy a hangzás természetessége terén is túl tudtak tenni rajta. Először az A90-ban alkalmazta a Topping a hihetetlen alacsony torzítást biztosító Nested Feedback Composite (röviden NFCA) technológiát UHGF (ultra high gain feedback) és Voltage Current Hybrid architektúrával kombinálva. Ezek együttes alkalmazásával érték el, hogy kiküszöböljék az NFCA technológia hátulütőjét, a viszonylag alacsony gain-t és leadható teljesítményt, így egyszerre tudják minimális szintre szorítani a torzítást és zajszintet, és ezt tudják hatalmas leadható teljesítménnyel vegyíteni. A vezető teszt oldalakon lényegében a még megfizethető, felső közép árkategória referencia fejhallgató erősítőjévé vált tavaly.

Az A90 sikerén felbuzdulva a Topping kihozta tavaly az L30 erősítőt az E30 DAC párjaként, mellyel az A90-ben debütált NFCA és UHGF technológiát hozta le a megfizethető kategóriába. Ennek ára az volt, hogy a szimmetrikus erősítő áramkör helyett normál (Single Ended – SE) erősítő modul került bele, és ennek megfelelően a be- és kimenetek sem szimmetrikusak. A mért értékeiben és teljesítményben ennek ellenére megközelítette az A90-et. Nemrégen jelentették be az A30 erősítő 2021 II. negyedévben érkező, elképesztő (16 Ohm-os fejhallgatók esetén csatornánként 6000mW teljesítmény leadására képes) ‘utódját’ A30 Pro néven, és a hozzá illeszkedő formátumú D30 Pro DAC-ot. Az NFCA technológiára alapozott Topping erősítők műszaki adatainak összehasonlítására ezen az oldalon találtam egy jó táblázatot tartalmazó képet: https://apos.audio/collections/brand-spotlight-topping/products/toppping-a30-pro-desktop-headphone-amp

A mai tesztünk alanya viszont az A90 tavaly év végén megjelent kistestvére, a Topping A50S.

Külsőségek, belsőségek – kis testben nagy technológia

Láttam az A50S-ről képeket, de élőben még meghökkentőbb a mérete. Majdnem elfér egy kezemben, vagy másképpen nézve kicsit kisebb, mint egy CD-tok, és magassága is mindössze 2,6 cm. Az unalmas formák, és felejthető anyaghasználat a múlté. Egybeöntött, szál csiszolt alumínium ház finoman lekerekített élekkel, az előlap tetején egy kis ívvel, amitől egyedivé válik a forma. A ház ráadásul passzív hűtőként is funkcionál – ennek megfelelően alakították ki belső szerkezetét – a készülék használat közben enyhén melegszik, de maximum langyos lesz. A felület kidolgozása nagyon finom, több barátom megjegyezte, hogy milyen jó a tapintása. Nálam a képeken látható ezüst verzió járt, elérhető még a szokásos fekete színben. Az erősítőhöz egy kis méretű 15V-os kapcsoló üzemű tápot mellékelnek – a teszt során ezzel használtam. Több helyen említették, hogy érdemes a Topping saját P50 lineáris tápjával vagy audio célokra készült pl. iFi kapcsolóüzemű táppal hajtani, hogy kipréseljük a maximumot belőle elsődlegesen a zajszint minimalizálása és többlet dinamika terén. A kis dobozra nézve még az a perverz ötlet is megfordult a fejemben, hogy egy 15V leadására képes akkubankkal (pl. Xiaomi Powerbank Pro 20000mAh kombinálva kvázi mobil erősítőt tudunk csinálni belőle :).

A kis méret áldozatokat követelt a funkcionalitásban. Szerencsére a lényeg, az A90 szimmetrikus NFCA erősítő modulja megmaradt, kb. fele maximális kimenő teljesítménnyel. Az XLR szimmetrikus be- és kimenetek nem fértek el a vékony készüléken, így a hátlapon egy RCA be- és kimenet kapott helyet, míg az előlapon egy 6,35-ös sima jack és egy 4,4 Pentaconn szimmetrikus kimenetet helyeztek el. Az RCA kimeneten keresztül előerősítőként használható az A50S. A gain fokozatok száma kettőre csökkent – 0 és 6 dB között lehet választani – ez a normál SE kimenetre igaz, a szimmetrikus kimeneten keresztül ez 6 és 12 dB-nek felel meg. Az A50S megjegyzi az utolsó gain beállítást, és bekapcsoláskor azzal éled fel. Az A50S örökölte az NFCA modullal együtt az elképesztő SNR és THD+N értékek mellett a 0,1 Ohm kimenő impedanciát, így ultra érzékeny fülhallgatókkal is jó párost képez. A 6,35 mm-es jack kimeneten 32 Ohm impedancia esetén 485 mW-ot tud leadni csatornánként, míg a szimmetrikus 4,4 mm kimeneten csatornánként 1950 mW teljesítményre képes. A nyers számok azt mutatják a szimmetrikus kimeneten keresztül az extrém nehezen hajtható fejhallgatók kivételével szinte minden fejhallgatóhoz bőven elegendő erőtartalékkal bír. A hangerő szabályzó gomb a mérethez illeszkedően egészen apró, de szerencsére finoman, határozottan jár.

Hangzás – hiteles, részletes, élettel teli, feszes

Amikor először hallgattam az A50S-t kicsit keménynek, élesnek tűnt a hangja a nagyon részletes, de kissé harsogó magas hangokra hajlamos Simphonio Dragon 3-al. Az erősítő egy egyszerű Klotz kábellel volt bekötve, ami helyett gyorsan előástam a képeken is látható, a teszt során használt Kácsa-Audio kábelt és RCA-jack adaptert. Ez is pozitív változást hozott, de kb. 15-20 órányi hallgatás után állt be a hangja a véglegesre, ami már mindennemű harsányságot nélkülözött.

Ha tömören össze kell foglalni az A50S hangját, akkor elsőre a hiteles és élettel teli szavak jutnak eszembe. Ezek a jelzők sokak fejében és sok erősítő esetében azonnal párosulnak a rideg, kiszámított, kemény, steril hangzással. Szerencsére az A50S esetében ez nem igaz. A végtelenségig kiegyensúlyozott, egyik tartományt sem emeli ki, és a basszustól a legfelső magasakig minden frekvencia tartományt igen magas részletességgel szólaltat meg. Szinte az összes kis apró nüanszot hallhatóvá teszi, mindezt kellően légiesen, kiváló ütemezéssel, feszességgel és dinamikával párosítva. A bejáratás után a fémes keménységnek, bántó harsányságnak nyoma sincs – csak a friss, feszes, de mégis természetes megszólalás maradt.

Az, hogy a basszusok terén meglepően kompetens az A50S, az egy nagyon finomkodó megállapítás. Nagyon mélyre le tud menni, kimondottan ütősen, feszesen és egyúttal részletesen szólaltatja meg a teljes basszus tartományt. Ajánlom vele meghallgatásra pl. a Roon által a teszt során feldobott Freedom Fighters – Crocadelia EP-t.

A szubbasszusok hangja, feszessége sok esetben lenyűgöző volt, többek között a ma már klasszikusnak számító Massive Attack számok hallgatása közben is. Nem meglepő az eredmény tudva a hihetetlen erőtartalékot, és hogy mekkora hirtelen feszültségugrásokra képes az A50S-ben rejlő technika. A szubbasszus tartomány mellett a közép mélyek sem maradtak el – az elektromos basszusgitárok mellett a nagybőgő hangjának finom részleteit, zengését is képes az A50S visszaadni (lásd. Musica Nuda – Live a fip albuma).

Anno a Sennheiser HD6XX fejhallgatómat azért vettem, hogy referenciaként szolgáljon tesztekben, időnként (énekes) jazzt és komolyzenét hallgattam csak rajta. Az A50S egy megfelelő forrással (erről alább részletesen írok) kombinálva a HD650 mélytartomány problémáinak nagy részét is eltüntette számomra. Megjöttek a szubbasszusok, az eddig elkent és kissé számomra puffogó közép mélyek felkeményedtek, helyükre kerültek. Az A50S nem emeli ki a basszus tartományt, így a HD6XX nem lett basshead fejhallgató (szerencsére) – ha ilyen hangulatom van, akkor az AIAIAI TMA-1-emet veszem elő, ami basszus téren referencia – de mindenféle basszus kiemelés nélkül nagyrészt feloldotta a HD6XX-el kapcsolatos legnagyobb aggályomat, a gyorsan lekonyuló, mosott basszusokat. A HD6XX előre lépett a fej/fülhallgatók sorában nálam, napi használatba került, és most élőben éreztem meg, hogy milyen jól skálázódik jobb erősítővel.

A középtartomány hangzása nagyon részletes és természetes, élettel teli – a forráshoz semmit nem ad hozzá, és nem vesz el belőle. A férfi és női énekhangokat nem színezi, tolja el az A50S, korrekt hangszínnel, tónussal, élethűen, ahol kell kellő puhasággal, enyhe melegséggel, finomsággal szólaltak meg. Dominique Fils-Aimé 2018-as Nameless című albumát,

Nick Cave és Warren Ellis – Carnage című új lemezét

vagy akár Steven Wilson kiváló Future Bites című albumát

hallgatva is mindig ez volt a benyomásom. Ha már az énekes felvételeket felvonultató albumoknál tartunk, jegyzem meg, hogy Valerie June agyondicsért új, már címében is modoros lemeze, a The Moon and stars: Prescription for dreamers abszolút nem jött be, viszont aki teheti hallgassa meg Meiko – Zombie feldolgozását 😉

Az énekhangokról az akusztikus hangszerekre áttérve, azok hangszíne, tónusa is a helyén van – élethűen, frissen, feszesen és jellegzetes karakterüket megmutatva szólalnak meg. Példaként Pat Metheny új Road to the Sun albumán Metheny jellegzetes gitárjátékát hoznám fel. Itt érdemes megjegyezni, hogy a megszólalás frissessége az aktív zenehallgatás kedvelőinek kedvez. Az A osztályú erősítők és csöves erősítők teltségének, lekerekítettségének, helyenkénti (akár kellemes) terjengősségének nyoma sincs. Azt gondolom, hogy az A50S-en a zene igen magas részletességgel (közel) úgy szólal meg, ahogyan elhangzott/felvették, nincsen édes sziruppal leöntve, könnyebben fogyaszthatóvá téve. Ennek az előnye, hogy a fejhallgató erősítő nem fogja vissza a rendszer transzparenciáját, így ha valaki még puhább, teltebb hangzásra vágyik az pl. egy jó minőségű Tube Buffer-rel, csöves DAC-al, vagy az újabb DAC-ok filter és hang karakter finomhangolási lehetőségeivel ízlésének megfelelően tudja hangolni a hangzást a részletek és dinamika elvesztése nélkül. Az A50S nem lesz szűk keresztmetszet.

A magas tartománynál sok szempontból szinte megismételhetném a közepeknél leírtakat. Nyílt, dinamikus megszólalás rengeteg részlettel, jól definiált hangokkal, harsányság, keménység, fémesség nélkül. Anélkül, hogy egyenként minden hangszercsaládot részletesen kielemeznénk, még két benyomást szeretnék megosztani: a rézfúvósok hangja fantasztikusan harapós volt, mesterséges csengéstől mentesen, és az ütőshangszerek sokszor fémesbe hajló hangjának nyoma sem volt szerencsére.

A napi használat során releváns hangerő szinteken egyetlen próbált fül/fejhallgatóval sem volt hallható semmilyen alapzaj. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a kis kapcsolóüzemű táppal teljes hangerő közelében, extrém érzékeny fülhallgatókon zene nélkül hallható némi alapzaj, de ennek semmi relevanciája nincs, mert ezek a hangerő szintek egyenértékűek a megsüketülés előtti utolsó hangélménnyel, és komolyabb táppal ez a ‘probléma’ is eltűnik. Ahogyan a bevezetőben már utaltam rá az A50s ereje az extrém nehezen hajtható planár fejhallgatóktól eltekintve mindenhez bőségesen elegendő. A 150 Ohm-os Simphonio Dragon 3 és a 300 Ohm-os HD6XX meghajtása is gyerekjáték volt számára a szimmetrikus kimeneten, és a kiváló meghajtás alatt nem csak a bőven elegendő hangerőt értem, hanem a megszólalás minőségét, beleértve a feszes, részletes, dinamikus mélyeket is. A szimmetrikus kimeneten high gain-en 9 óra állásnál elég volt a hangerő a HD6XX-en. A két kimenet hangja között óriási különbségeket nem észleltem, de azért a szimmetrikus kimenet hangját légiesebbnek, kissé tágasabbnak éreztem, és némileg pontosabb volt a hangok térbeli pozicionálása, valamint feszesebbek voltak a basszusok. A HD6XX-et jellemzően a szimmetrikus kimeneten, low gain-en 10-11 óra körüli állásnál hallgattam. Az A50S tere átlagon felüli méretű, és kiváló a hangok pozicionálása, szétválasztása, talán a mélység lehetne kicsit nagyobb, de ne legyünk telhetetlenek.

Párosítás – mindenevő transzparencia bajnok

Az A50S nem igazán érzékeny a forrás hangolására, mindenevő, de egy melegebb hangú DAC nagyon jól passzol hozzá.

A Chord Mojo feszes mélyeivel, puha, enyhén melegbe hajló folyékony közepeivel, és kissé visszafogottabb magasaival kiváló párost alkot. Sokszor olvastam, hogy a Mojo vonal szintű kimenete egy jó fejhallgató erősítővel párosítva nagyot tud dobni a hangon nagyobb teljesítmény igénylő fejhallgatóknál. Az iFi erősítőivel nem volt meg ez a szinergia, itt viszont pontosan visszahallottam ezt. A Mojo hangjának visszafogottsága, helyenkénti lefojtott érzete eltűnt a HD6XX-en, míg az erények, többek között a folyékony hangzás megmaradt, és megjött a dinamika, vitalitás. Könny(ebb)en hajtható fülhallgatóknál (Simphonio Dragon 3, oBravo Cupid) nem éreztem ekkora különbséget, de ott is pozitív volt a változás. A kiegyensúlyozott és friss hangú iBasso DX160-al is jó párost alkotott az A50s, itt a hang kissé még légiesebb volt, mint a Mojo-val. Érdekességként rádugtam a házi hifimben használt AKM alapú Henry Audio USB DAC Mk2-re is. A hangzás itt is kiváló volt, karakterében a Mojo és az iBasso DX160 alapú párosok közé esett. Érzésre azt mondom, hogy egy olyan lánc várhatóan nem ideális, ahol mind a DAC, mind a fül/fejhallgató a magas tartományt forszírozza – egy ilyen összeállításban már lehet sok az A50s részletes, mindent megmutató magasa.

Összehasonlítás – két első helyezett

Szerencsére még nálam volt az iFi Zen Can, így össze tudtam hasonlítani a két erősítőt.

Ha a kínált funkciók számát és az árat nézzük, akkor az iFi a nyerő – szimmetrikus és normál RCA bemenetek, 4,4 mm szimmetrikus vonal szintű kimenet, basszus kiemelés és térhatás funkciók, és négy szintű gain vs. az A50S egy RCA bemenetével, két (effektíve három) szintű gain-jével, 6,35mm normál és 4,4mm szimmetrikus jack kimenetével, valamint változó jelszintű RCA kimenetével (előerősítő funkció) szemben. Ha viszont a lényeg, a hangzás is képbe kerül, akkor kiegyenlítetté válik a küzdelem.

Az A50S-nek érdemben alacsonyabb a zajszintje és torzítása, ami visszatükröződik a hangzásban is. Hangja részletesebb, egyúttal dinamikusabb, feszesebb és kiegyensúlyozottabb, kevésbé színezett, mint a Zen Can megszólalása. Alaphelyzetben az A50S tere nagyobb, a Zen Can 3D funkciójának bekapcsolásakor a Zen Can tere tágasabb lesz. A két erősítőben alkalmazott technológia teljesen eltérő – A osztályú erősítő (iFi) és NFCA technológia (A50S) megadja a hangzás alap karakterét. A Zen Can hozza az A osztályú erősítők jellegzetességeit, testes, folyékony, hosszan hallgatható hangzását, míg az A50S a részletesség, dinamika, kiegyensúlyozottság, légiesség terén remekel, és mindezeket tudja pont annyi puhasággal kombinálni, hogy igen élvezetes legyen hallgatni. Azt gondolom egy igazságos döntetlennel mindkét versenyző elégedett lesz. A leírtak alapján remélem mindenki számára egyértelmű, hogy az általa preferált hangzáshoz melyik erősítő áll közelebb, mindkettő kiváló választás.

Értékelés – akinek elsődlegesen a természetesség és hitelesség számít

Az A50S kis méretű dobozába belezsúfolt, erőtől duzzadó szimmetrikus erősítő és az A90-böl örökölt, okosan megvágott technológia meghozta az eredményét.

Számomra két nagyon pozitív meglepetést okozott az A50S

  • a nagyon kiegyensúlyozott, a zene minden kis részletét megmutató hangzásába sikerült pont annyi puhaságot csepegtetni, hogy ne keményedjen fel az A50S hangja, így ne váljon sterillé, mesterkéltté, és
  • nem csak méretéhez képest, megdöbbentően mélyre le tud menni, olyan feszességgel, dinamikával és részletességgel tudta megszólaltatni a közép mélyeket és a szubbasszusokat is, ami lenyűgöző.

Az erősítő két apró Achilles ina a mellékelt kis kapcsolóüzemű táp, melyet érdemes lineáris vagy egy iFi vagy hasonló kapcsolóüzemű tápra cserélni, valamint az XLR bemenet és kimenet hiánya – szimmetrikus kimenetű dac esetén csak RCA adaptert közbe iktatva lehet összekötni az A50S-el, de ezekkel szerintem bőven együtt tudnak élni a legtöbben 🙂 Az igazi sztár a show-ban az A50S szimmetrikus kimenete – ezen keresztül szinte bármilyen fül/fejhallgatót meg lehet hajtani kiváló minőségben, meggyőző dinamikával, a hangokat, hangszereket átlagon felüli térben, kiváló pontossággal elhelyezve. Ha valaki egy színezetlen, hiteles, nagyon részletes de természetes hangú erősítőt keres, ami szinte bárhol elfér, és elsődlegesen szimmetrikus kimeneten keresztül szeretné használni, akkor az A50S kiváló választás szinte bármely IEM és fejhallgató mellé.

A Topping A50S-t a Muzix Group Kft. a Topping márkaképviselet bocsátotta rendelkezésre a teszthez.

5% kuponkód https://muzix.hu – Futureware-5%

Értékelés
Kicsi a bors de erős
Az igazi sztár a show-ban az A50S szimmetrikus kimenete - ezen keresztül szinte bármilyen fül/fejhallgatót meg lehet hajtani kiváló minőségben, meggyőző dinamikával, a hangokat, hangszereket átlagon felüli térben, kiváló pontossággal elhelyezve. Ha valaki egy színezetlen, hiteles, nagyon részletes de természetes, életteli hangú erősítőt keres, ami szinte bárhol elfér, és elsődlegesen szimmetrikus kimeneten keresztül szeretné használni, akkor az A50S kiváló választás szinte bármely IEM és fejhallgató mellé.
Pro
Nagyon hiteles, részletes, de ezzel együtt természetes, élettel teli hangzás
Kategórián felüli részletességű és dinamikájú mélyek, feszes, ütős szubbaszus
Szinte bármilyen IEM-el és fejhallgatóval jó párost alkot
Teljes, frekvencia tartományt lefedő, kiegyensúlyozott hangzás
Ultra alacsony torzítás és alapzaj szint
Kategóriájában kiváló térábrázolás, hangszer pozicionálás, szétválasztás
Nem válogatós forrás oldalon
Kontra
Kis kapcsolóüzemű táp, mely upgrade-ért kiált
Enyhén korlátos a megjelenített tér mélysége
XLR bemenet és kimenet hiánya
4.7
Kiváló