Felütés – egyszer volt, hol nem volt…
Volt iBasso DC01-em, és imádtam. Szinte egyedül robbantotta be a szimmetrikus kimenetes hordozható USB DAC-ok kategóriáját, és nem mellesleg döbbenetesen jól szólt, nem csak az alacsony árkategóriában. Ezt követően érkezett a DC02, és nem végzetes, de csalódás volt. Azt éreztem, hogy a DC01 talán nem is várt mértékű sikerét túl gyorsan akarták meglovagolni egy 3,5mm SE (nem szimmetikus) verzió piacra dobásával – nem volt igazán meggyőző hangban, és nem volt teljesen kiforrott, apró használati kényelmetlenségekkel. Aztán nemrég jött a hír, hogy először a DC02, majd a DC01 utódot kap. A DC03 a DC02-t váltja le szinte az alapoktól újra indulva, ezüst helyett fekete színben.
Külsőségek – visszafogott elegancia
A fényes ezüstös külső és a kissé amorf forma a múlté – lekerekített szélű, a DC01-hez hasonló méretű lapos fém házba költözött a hardver, és más DAC gyártókhoz hasonlóan elegáns fekete borítást kapott a DC03 réz oldallapokkal (stíl a la Klipsch).
A kábel most ezüst színű (4 db ezüsttel borított réz vezető), és kissé rövidebb, mint a DC01 esetében, ami szerintem telefonnal jobban használhatóvá teszi az eszközt. Az USB C csatlakozó nem változott, és az sem, hogy USB C- USB A adaptert mellékelnek a DC03-hoz számítógépes használathoz. Biztató jel még az aranyozott 3,5 mm-es csatlakozó.
Belsőségek – dupla turbó
A lényegi változások itt történtek. A DC02 AKM4490-es chipet leváltották csatornánként egy Cirrus CS43131 áramkörre. A gyártó által közölt adatok ígéretesek:
- Az alapzaj kisebb, mint 0.9μV(900nV) – kristálytiszta hangzás, fekete háttér ígérete
- THD + N < 0.00028% (111 dB)- ultra alacsony zajszint, ami mobil DAC-ok között kimagaslónak számít
- SNR: 127 dB – dinamika, dinamika, …
- 32 Ω @ 80 mw – kellő erő nem túl nehezen hajtható fül/fejhallgatókhoz
- Kimeneti impedancia 0.12Ω – ultra alacsony érték – nem fogja módosítani/eltéríteni a fül/fejhallgatók eredeti hangkarakterét, még az ultra érzékeny hallójárati fülhallgatók (IEM) esetében sem
- Formátumok: PCM: max 32Bit/384kHz, DSD: Natív DSD64, DSD128, DSD256, MQA rendering nem támogatott
A Cirrus CS43131 DAC chip a Cirrus MasterHifi sorozatába tartozik, és a kiváló mért értékek mellett fontos jellemzője, hogy nagyon alacsony a fogyasztása (ezért is teszik szívesen manapság hifi gyártók mobil termékeikbe), illetve hogy beépített fejhallgató erősítővel rendelkezik. Egyes DAC-okban (pl. Meizu Hifi Pro) ennek ellenére kombinálták külső fejhallgató erősítővel, de a DC03 a 43131-be épített erősítőt használja.
A korábbi DC sorozatú termékeikhez hasonlóan a DC03 esetében is mellékelnek egy 64 lépéses iBasso UAC hangerő szabályozást lehetővé tevő szoftvert, ami hardver hangerő szabályzó. A háttérben futtatva megkerüli az Android hangerő szabályzását a pontosabb hangerő beállítás és jobb hangminőség érdekében. Az iBasso UAC hangerő szabályzó és a zenelejátszó szoftver pl. Spotify hangerő szabályozása párhuzamosan működik, a kettő ‘eredője’ a tényleges hangerő.
Hang – csak tiszta forrásból
Mivel az általam jól ismert Meizu Hifi Pro és a Tempotec Sonata HD Pro is a Cirrus 43131 chip-et használja, így nem lepődtem meg, hogy mennyire eltérő lehet ugyanezt a chip-et alkalmazó eszközök hangzása (érvényesül az örök szabály, hogy elsődlegesen nem a DAC chip-en, hanem az implementáció minőségén, milyenségén múlik a hangminőség). Mindkettő eszköznek nagyon alacsony a zajszintje, így a csönd és a zenék megszólalása közötti kontraszt (annyira untam már a fekete háttér kifejezést 🙂 kiváló. Mindkettőnek kiváló a középtartománya, de a Meizu hangja frissebb, dinamikusabb, míg a Sonata HD Pro teljesen kiegyensúlyozott a teljes frekvencia tartományban, így egyesek számára kevés a mélye.
Ezzel szemben az iBasso DC03 kissé más hangzást képvisel. A hangja a Tempotec Sonata HD-hez áll közelebb – alapvetően kiegyensúlyozott és természetes, de itt a mély tartomány enyhén meg van emelve. Szerencsére az emelés egyenletes, azaz nem mélyközép púpos, hanem a szubbaszus is legalább annyira kiemelt, és a mélyek szépen belesimulnak a középtartományba, nem befolyásolva azt. Mindezt fejeljük meg azzal, hogy a DC03 igen mélyre le tud menni, nagyon feszes és igen részletes a basszusa, így a stúdió lapos hangzás fetisiszták kivételével a többiek szerintem üdvözítőnek fogják találni ezt a megszólalást.
A basszus fókusz azonnal nyilvánvalóvá vált, mikor rádugtam a DC03-ra a Sennheiser HD6XX-emet, és elindítottam a Massive Attack – Angel-t. A HD6XX többnyire elkent basszusának nyoma sem volt, megjöttek a szubbasszusok is, bár a középmélyek kissé lekerekítettek voltak. Ha már itt tartunk megemlítem, hogy a HD6XX-et 70-80 százalékos hangerőn simán meghajtotta. Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy elsődlegesen nem erre találták ki a DC03-at. Kellően hangos volt, és volt még tartalék, de az egész hangzás kicsit mosott lett, a középtartomány imádott bársonyossága picit fakóbb volt, mint amit komolyabb erősítők, pl. Chord Mojo, iFi Zen Can, stb. esetében megszoktam – nem volt ég és föld különbség – ne legyünk telhetetlenek és igazságtalanok egy 20 ezer Ft-os DAC/AMP-al!
Átváltva a 150 Ohm-os Simphonio Dragon 3 fülhallgatómra, majd a hasonlóan (kevésbé) nehezen hajtható oBravo Cupid-ra már elemében érezte magát a DC03. A feszes, mélyre lemenő basszusok, és a friss, részletes magasak között az énekhangok is szépen, természetesen szóltak – elegendő a Musica Nuda – Amarilli című számában a nagybőgő és énekesnő feleselgetését megemlíteni. Olafur Arnalds és Alice Sara Ott duett Chopin Project lemezén (pl. Nocturne in C Sharp Minor) a zongora és hegedű is nagyon hitelesen, élethű hangszerhanggal szólalnak meg. A DC03 a tisztább megszólalást preferálja, a testesebb, színezett, érzelmesebb hangzással szemben, így a közepekben gazdag fül/fejhallgatókkal alkotja talán a legjobb párost, de nem válogatós, alapvető kiegyensúlyozottsága miatt jól párosítható lényegében minden fül/fejhallgatóval, ami erőben a komfort zónáján belül van.
A specifikációban szereplő kiváló értékek visszatükröződnek a megszólalásban – a dinamika kiváló, elég csak a GoGo Penguin – Raven című számában a feszes nagybőgő alap + zongora futamokra gondolnom. A tér megjelenítése is sokakat meglephet – nem fukarkodik a DC03 az ilyen jellegű információval sem. A hangszerek térben szépen elhelyezve szólalnak meg, viszonylag tágas körben, a hangszerek pontos helyét elég jól érzékeltetve. Ezt igazolta az is, hogy a Steely Dan – Can’t buy a thrill-ben a háttérben levő kongák, az elöl levő elektromos orgona és a többi hangszer elég jól követhető. Még egy albumot említenék meg a tesztelés során hallgatott zenék közül: Rival Consoles – Articulation – az eddig leírt hangzás nagyon jól illeszkedik összetett elektronikus zenékhez is.
Vélemény
Ha egy szót kell mondanom – parádés. Az iBasso a DC01 után a DC03-al végre a 3,5mm SE kimenetes hordozható DAC-ok között is magasra tette a lécet. 20 ezer Ft-ért nem-igen lehet ma jobb hangot kapni hordozható DAC-ok között, és végre nem kell Kínából importálni ilyen képességű és árkategóriájú eszközt, ha HIFI lejátszót szeretnénk csinálni a telefonunkból.
Az iBasso DC03-at Muzix Group Kft. az iBasso márkaképviselet bocsátotta rendelkezésre a teszthez.
5% kuponkód https://muzix.hu – Futureware-5%