Intró

Az Ibasso termékeivel a számítógépes audió kezdete óta van kapcsolatom és pozitív élményem. A DX90 megjelenésekor az egyik legjobb lejátszó volt – nagyon kedveltem, és a DX50 is tetszett. A DC01 2,5” balanced USB dac pedig lényegében egyedül döntötte ki a kaput az elérhető árú, kiváló hangminőségű hordozható usb kábel-dac-ok és hordozható balanced usb dac-ok számára. Több mint egy évig használtam, nagyon szerettem, csak upgrade miatt váltam meg tőle.

Az iBasso az elmúlt években módszeresen építette ki, újította meg lejátszó kínálatát. Az alsó közép kategóriában indította útjára a DX120-at saját Mango OS nevű, audió lejátszásra optimalizált Linux alapú operációs rendszerrel és AKM AK4495 DAC chippel. A kínálat tetején megjelent a DX200 majd annak továbbfejlesztett változata a DX220, utóbbi duál Sabre ES9028Pro chippel, választható Android 8.1 és MangoOS üzemmóddal, kétirányú Bluetooth 5.0 támogatással, és nem utolsó sorban cserélhető erősítő modulokkal. A közép kategóriában a DX200 kistestvéreként dobták piacra a DX150-et szintén cserélhető, a DX220-al kompatibilis erősítő modulokkal, közép kategóriás AK4490EQ chippel, 6-os Androiddal, 4.1-es Bluetooth támogatással. Az erősítő modulok terén azóta egész széles kínálat bontakozott ki, többek között a Korg NuTube csöveket tartalmazó AMP9-et is magába foglalva.

Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan illeszkedik ebbe a palettába a DX160? A középkategóriában időközben olyan népszerű Android alapú modellek jelentek meg, mint a Hiby R5 és a Fiio M11, illetve kicsit magasabb árkategóriában a Shanling M6 illetve M6 Pro. Ezekkel szemben szeretett volna érdemi alternatívát kínálni az iBasso.

Technikai háttér – minden is

Kezdjük a legfontosabbal – az alumínium keretes készülék fekete, kék, ezüst és piros színekben érhető el 🙂 A tesztalany egy piros színű példány, mely nagyon szép – az árnyalatot talán legpontosabban a mályva szín írja le. A DX160 5 inches méretű, 1080p felbontású, 445 ppi-s JDI gyártmányú képernyőt alkalmaz a tesztelt, 2020-as frissített verzióban. A képernyő a készüléken széltől-szélig ér, és csak  alatta van egy kis plusz terület. Kiválóak a színei, kontrasztos, és a fényereje is bőven elégséges – élvezet használni kültéren is.

Az eredeti 2019-es verzióhoz képest a közlemény szerint a facelift-es változatban a képernyő cserén túl opamp-ot és buffert upgrade-eltek, valamint a fejhallgató kimenet kábelezését módosították CTIA szabvány szerintire.

Visszatérve a fizikai kialakításra – a DX160-at egy kezes használatra tervezték. Az ideális, tepsi telefonok előtti méret és a Hiby R5 és a Fiio M11 közé eső 178 grammos tömeg is mind ezt támasztja alá. A szám váltás és play/pause gombok a készülék jobb oldalán kaptak helyet, középső vagy mutató ujjal jól elérhetők. A hangerőszabályzó kerék digitálisan lépteti a hangerőt le/fel, könnyedén, pontosan jár.

A készülék tetején kapott helyet az USB-C csatlakozó, mely a töltésen túl OTG támogatással lehetővé teszi, hogy a DX160 USB DAC-ként is használható legyen, és usb audio kimenetként, transzportként is funkcionál. Az USB DAC módot a Mango Player Advanced beállításai között lehet aktiválni.

A készülék bal oldalán találjuk meg az SD kártya foglalatot, míg és az aljára helyezték a kombinált 3,5” kimenetet és a 4,4 balanced kimenetet. A 3,5” jack kimeneten választani lehet, hogy line (LO), fejhallgató (PO) szintű jel menjen ki, vagy COAX SPDIF jelet adjon ki a készülék. Az elrendezés következményeként 90 fokos fül/fejhallgató csatlakozók előnyben 🙂

A belsejéről még nem esett szó. Duál Cirrus CS43198 dac dolgozik benne. A CS43198 dac chip manapság igen népszerű választás a gyártók között a közép kategóriában, többek között a Hiby R5, Opus 1s és AK SR25 is ezt használja. Az operációs rendszer Android 8.1 – innen érhető el az iBasso Mango Player. A DX220-tól eltérően MangoOS-re váltás ezen az eszközön nem lehetséges (a céges firmware-el), de a kétirányú Bluetooth 5 kapcsolatot a DX160 is örökölte. A szoftvert 8 magos Rockchip processzor rángatja 2GB RAM-ra és 32GB ROM-ra támaszkodva. Az Android gyorsaságával semmilyen gondom nem volt. Annyit tapasztaltam csak, hogy a Mango player albumok első számának indítása előtt kicsit néha ’elgondolkodik’, de a többi számra automatikusan lépve már nem jelentkezik, így abszolút nem volt zavaró. A Google Play store-t nem tartalmazza a gyári ROM, de az APKPure-t és CoolAPK-t igen. Az APKPure segítségével könnyedén tudtam installálni a Tidal alkalmazás legújabb verzióját. A wifi támogatás naprakész – b/g/n/ac (2.4Ghz/5Ghz) szabványokat kezel. Tidal-t fizikailag távoli wifiről (másik szoba) használva sem tapasztaltam problémát, és az MQA dekódolás is tökéletesen működött.

A QC3.0, PD2.0 töltési szabványokat támogató akku mérete 3200mAh, amivel maximum 13 órás használatot ígérnek. A mindennapokban ez fájl típustól, használt kimenettől és fülhallgatótól függően 10-12 óra között mozgott. A takarékosság jegyében a képernyőt néhány másodperc inaktivitás után lekapcsolja a készülék, és akár a felbontás is átállítható 720p-re a gyorsabb reakció és az energia-takarékosság érdekében. A DX160-hoz USB A – USB C kábelt, áttetsző szilikon tokot mellékelnek.

Még néhány teljesítmény adat, aztán térjünk át a használat bemutatására.

3.5mm fejhallgató kimenet4.4mm szimmetrikus kimenetVonal kimenet
Jelszint3.2Vrms6.4Vrms3.2Vrms
Kimeneti impedancia0.3 Ω0.4 Ω 
S/N125dB130dB125dB
THD+N0.0007% (32Ω, 2Vrms)0.00022%(32Ω, 3Vrms)0.00035% (terhelés nélkül)

A gyártó által megadott specifikációhoz megközelítő értékeket mértek független teszten, ami üdítő, mert más gyártók esetében sokszor jelentősen elmarad a tényleges vas a gyártó által publikált teljesítménytől. Akit érdekelnek a részletek, itt éri el a tesztet: https://hifigo.com/blogs/news/ibasso-dx160-player-testing-report-beat-even-himself

Használat – kézre áll

Az Android-al kapcsolatban még annyit érdemes leírni, hogy természetesen a streaming szolgáltatók applikációi mellett bármely általunk kedvelt lejátszó installálható a DX160-ra APK állományból, ha az APKPure-ban nem található meg akkor is (pl. Usb Audio Player Pro).

Az Android főképernyő bal alsó sarkában jelenik meg alapértelmezetten a Mango Player ikonja.

A lejátszó használata nagyon egyszerű. Lehet keresni a felindexelt zenegyűjteményben Album, Előadó, Műfaj, stb szerint rendezve, album és előadó nézeteket is választhatunk, és böngészhetünk könyvtárak szerint is. A Mango Player nem támogatja a DLNA-t, de más gyártó ilyen célú alkalmazása (az Usb Audio Player Pro is támogatja) könnyedén installálható.

A Beállítások menüpontból lehet elérni a

  • Gapless lejátszás ki/bekapcsolását
  • Lejátszás módját – Eredeti sorrendben, körkörös lejátszás, véletlenszerű lejátszás, ismétlés 
  • Kétszintű (Low/High) Gain állítást
  • Grafikus és parametrikus hangszín-szabályozást
  • Bal/jobb eltolást
  • A választható négyféle digitális szűrőt
  • végül az Advanced menüpontban a
    • az USB DAC mód-ot
    • és az elalvás időzítést, média újraszkennelést és rendszer információt.

Kiváló (hang)minőségű a grafikus és a parametrikus equalizer is, a kezelés nagyon kényelmes – az érintőképernyőn tudjuk szabályozni a korrekciós görbét. A Mango Player néhány dB-vel csökkenti a hangerőt a torzítás biztos elkerülése érdekében. A grafikus hangszínszabályzóban 5 alapbeállítás mellett egy személyre szabhatót kapunk.

A filter menüpontban a CS43198 chip négy beépített filter-e közül tudunk választani. 

  • Fast Roll-off
  • Short delay slow roll-off
  • Short delay fast roll-off
  • Slow roll-off

Az általam használt fül- és fejhallgatókkal a 3. szűrőbeállítás tetszett a legjobban – itt feszes, dinamikus és pont elég volt a basszus, nagyon természetes lett a hangzás.

Hangzás – zenebutik

Hangkép általános jellemzői – egyensúlyban az erő

A DX160 hangja alapvetően kiegyensúlyozott, egyik frekvencia tartományt sem emeli ki érdemben, az összes tartományból adagol eleget, sehol sem foghíjas vagy túlzó. Ennek ellenére nem mondható rá, hogy teljesen referencia, semleges hangolású – hangja enyhén melegbe hajló. A fókusz kis mértékben a középső basszus és a középtartományon van az énekhangokkal az előtérben. A megszólalásra a friss, dinamikus, feszes, gazdag jelzők jutnak először eszembe, az ezekkel sokszor társuló túltelített közép mély tartomány és közepek nélkül. A DX160 nem vádolható sem az iFi iDSD BL Nano visszafogottságával, helyenkénti puhaságával, sem a Hidizs S8 / Tempotec Sonata HD Pro esetleges sterilségével. A cél hallhatóan nem egy teljesen referencia hangzású lejátszó megalkotása volt – aki ilyet keres, annak ott van házon belül az iBasso DX200, 220, 220 Max sorozat dual ESS Sabre 9028 alapokon. A cikk későbbi részében lesz összevetés a DX220-al is.

A hangolás nagy erénye, hogy az általam a DX160-nal kipróbált fül és fejhallgatók hang karakterét (beleértve előnyeiket és hátrányaikat) nem fordította ki magából, nem színezte át azokat, csak a frissessége, dinamikussága, légiessége sütött át a párosításokon. Nagyon fontos kiemelni, hogy a a gyártóknak a költség-optimalizálásmiatt az alsó és közép- kategóriás eszközök esetében kompromisszumot kell kötni, így sokszor a minél nagyobb részletességre törekvés ára a hangok digitális ’éle’ lesz. A DX160 esetében nagyon jól egyensúlyoztak, elkerülték a hang felkeményedését, ami nálam nagyon sokat nyom a latban. A hangszerek megszólalása kellően telt, természetes / élethű hangszínnel, és ez nem megy érezhetően a részletesség rovására.

A tér leképezés jóval átlagon felüli szélességben és a mélységben is, és meglepően jó a hangszerek elhelyezése a térben. Ha nem várunk referencia szintet, akkor nagyon pozitív meglepetésben lesz részünk. Etéren is megközelíti az AMP1 mk2-vel szerelt DX220-at, ami komoly eredmény egy közép-kategóriás lejátszótól.

A Pentaconn 4.4mm-es szimmetrikus kimenet hozza a technikai előnyöket – az SE kimenet kétszeres teljesítményét (6.4Vrms) képes leadni, aminek köszönhetően magasabb impedanciájú, nehezebben hajtható fejhallgatók meghajtására is elegendő, akár jó pár hangerő fokozattal kevesebbel beérik egyes fejhallgatók. Hangzásban a két kimenet között nem volt ég és föld különbség, de a szimmetrikus kimenet hangja érezhetően dinamikusabb volt, és a hangszerek szétválasztása is javult ezen a kimeneten.

Basszus – határozott alapok

A DX160 nem fukarkodik a basszusokkal, de nem is tolja előtérbe azokat. Ahogy korábban említettem a basszuson belül a hangsúly inkább a közép mély tartományon van, de nem olyan mértékben, mint pl. az iFi Hip-Dac esetében. Szubbasszus téren nem referencia szint, de elég mélyre képes lemenni, és ha egy szám igényli, akkor kellően fizikai tud lenni – nincs elveszett bass drop 😉 A basszus hangok részletességére nem lehet panasz – a nagybőgő ezer féle rezgését, és a különböző stílusú elektromos basszusgitár játékstílusok eltérő hangkarakterét szépen visszaadja. A basszusok megszólalása nagyon természetes, energikus, testes, de nem vaskos, gyors, feszes, ha kell kellően kemény, ütős. A szűrők váltogatása egyébként leginkább a basszus megszólalás karakterét befolyásolta, így kis mértékben mindenki az ízléséhez tudja igazítani azt.

Középtartomány – zene füleimnek

A közepek előtérben vannak. Szép és élethű mind a férfi mind a női énekhangok megszólalása. A DX160 hangzásának nagy erénye, hogy egyszerre tud bársonyos, élő / friss és légies lenni, ami hosszan hallgathatóvá, izgalmassá teszi. A hangok részletessége, térbeli megszólalása a közép kategóriában kiváló, összességében nagyon jó.

Magasak – finom részletek

A DX160 nagyon egységes, kiegyensúlyozott hangolásába a magasak is szépen belesimulnak. A részletesség a DX220 szintjét a magasaknál is ’csak’ megközelíti, és a tartomány legfelső része kicsit lekerekített, de nem volt e téren sem hiányérzetem. Amennyit (nem keveset) ad a magasakból azt fantasztikusan adja – megvan a magasak fénye, de nem válnak mesterkélten fémessé, keménnyé. Az ebben a tartományban megszólaló hangszerek jellegzetes karakterét szépen hozza a DX160, a magasak megszólalása is friss, dinamikus és légies, de ha kell, kellően karcos tud lenni, pl. trombita esetében. Nem akar a részletek bajnoka lenni, de eleget kínál ahhoz, hogy a zene nüanszaira kívácsi zenehallgatók többségét kielégítse. A hangolás eredményeképpen a DX160 igazából zenei stílusok terén mindenevő.

Tér, szeparáció, pozicionálás – nem az a kérdés merre, honnan?

A DX160 egyik kiemelkedő képessége a tér leképezés. A teszt alatt kipróbált fül/fejhallgatók mindegyikével messze a fejen kívül nyúló tágas, szélességében és mélységében is meggyőző méretű hangképet alkotott. A hangszerek térbeli elhelyezése és azon belüli ’finomhangolása’, elkülönítése kiváló volt komplex hangszerelésű darabok esetében is. Tudom, hogy lassan unalmas, de megint csak azt tudom mondani, hogy a referencia szintű DX220-al összehallgatva hajszálnyi eltérések voltak csak a DX220 javára. Egy iFi iPurifier3 tápszűrő+USB reclocker-el felturbózott Lotoo S1-el összevetve, mely önmagában is az egyik legjobb, ha nem a legjobb hordozható USB DAC ma, annál kicsitt magasabb szintet tudott produkálni a DX160. A hangok nem csak jobbra-balra voltak korrektül ‘szétszórva’, hanem egyértelműen hallható volt, hogy egymáshoz képest kb. merre, milyen távolságban szólalnak meg az egyes hangszerek. A DX220 ezt még azzal a nüansznyi finomsággal tudta megfejelni, hogy egymáshoz nagyon közeli hangszerek is kristálytisztán elváltak egymástól, nem váltak elmosottá, nem mosódtak egybe, és a DX220 a terem visszaverődéseit is pontos(abb)an leképezte. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ebben az árkategóriában kimagasló, amit tér leképezés, pozicionálás, szeparáció terén a DX160 nyújt.

Zajszint, teljesítmény – csendes társ

A 4.4mm szimmetrikus és a 3,5mm SE kimenetek impedanciája 0.4 illetve 0.3 Ohm, ami garantálja, hogy a fül/fejhallgató eredeti hang karakterét nem befolyásolja a kimenet maga. A lejátszó rendkívül csöndes – a kimondottan érzékeny Simphonio Dragon 3 fülhallgatómmal sem hallottam semmilyen alapzajt – ez alapfeltétele a jó dinamikának, és annak, hogy a kis részletek, lecsengések is jól hallhatóak legyenek. Olvastam olyan teszteket, amikben azt írták, hogy a DX160 érzékeny a WIFI adatforgalomra, némi alapzajt szed fel, ami nagyon érzékeny fülhallgatók esetén hallható – én ezt nem tapasztaltam, talán csak a 2019 évi verziót érinthette. A leadott teljesítmény 3.2Vrms illetve 6.4Vrms az extrém nehezen hajtható fejhallgatók és a Tin Hifi P1 J kivételével a legtöbb fül és fejhallgatóhoz elegendő.

Párosítás – könnyen barátkozó típus

Az eddig leírtak, első sorban az igen alacsony kimenő impedancia és zajszint, elegendő teljesítmény és a kiegyensúlyozott hangolás alapján nem meglepő, hogy a DX160 nem érzékeny a párosításra, igen sokféle fül- és fejhallgatóval szól jól.

Beyerdynamic T5P

Csaba barátomtól kaptam kölcsön teszteléshez a fejhallgatót az iBasso DX220 lejátszójával együtt – köszönet érte. A DX160 – T5P párosítás tér leképezése átlagon felüli volt, de a jobb-bal szétválasztást kissé szűkösnek éreztem. A mélyeken belül a hangsúly kissé eltolódott a szubbasszus felé, ami még jobban kiemelte a közepeket. A hangzás részletes és kiegyensúlyozott volt, a széltében kicsit kevésbé széthúzott tér következtében intimebb megszólalás miatt nem ez volt a kedvenc párosításom.

Simphonio Dragon 3

A Simphonio Dragon 3 kiegyensúlyozott hangjával, nagyon részletes közepeivel és friss magasaival kiváló páros a DX160 – jól összesimulnak, a feszes, elég mélyre menő basszusok jót tesznek a Dragon 3 kis mértékű korlátosságának ebben a tartományban. Kamaal Williams – Street Dreams című számában a hárfa és szaxofon hangja kiváló a vonósok mellett, háttérben jól hallhatóak, beazonosíthatóak az effektek. Kamasi Washington-tól a Clair de Lune egy fantasztikus, összetett alkotás, és kiválóan van keverve – ajánlom mindenkinek. Ebben a párosításban szuper a zongora intró hangszíne és súlya, a pedálok hangja is jól hallható (aki kiváncsi rá J). A fúvósok hangja meggyőző, az elektromos orgona a háttérben nagyon élethű, a szaxofon sokszínű megszólalása karakteres, a basszus kellően feszes. A kórus megszólalása feltűnően jó. A tér leképezés nagyon tágas és pontos – ez a Dragon 3 egyik erőssége – a DX160 nem fogja vissza etéren sem.

Obravo Cupid

Az oBravo Cupid hangzása nagyon izgalmas, de a kiegyensúlyozott jelzőt nehéz lenne ráfogni. A feszes dinamikus meghajtós mélyei és friss planár magasai között kissé elvész a középtartomány. A DX160 sokat tesz ennek kompenzálásáért, de teljesen kiküszöbölni ő sem tudja. A Kamaal Williams – Street Dreams-ben a Dragon 3-hoz képest a hárfa még légiesebb, a szaxofon harapósabb, de a vonósok kicsit vékonyan szólalnak meg. Kamasi Washington – Clair de Lune: a basszus picit vaskos, fúvósok talán kicsit néha túl fémesek. Egyébként feszes, dinamikus minden, a tér leképezés kiváló, és a kórus hangzása is nagyon jó. Ez a páros inkább pop és elektronikus zenékhez ideális.

Etymotic ER2XR

Ebben a párosításban nagyon sok közös a Simphonio Dragon 3-al, köszönhetően az ER2XR esteében is kiváló hangolásnak, a hangszerek élethű hangszíneinek. Kamaal Williams – Street Dreams esetében a hárfa és szaxofon hangja nagyon jó a vonósok mellett, háttérben jól megfogható effektekkel. Kamasi Washington – Clair de Lune: kicsit vékonyabban szól, de jó a zongora intró hangszíne és súlya is. A pedálok hangja jól hallható itt is, fúvósok hangja jó, de kevésbé gazdag, mint a Dragon 3 esetében. Az elektromos orgona a háttérben élethű, a szaxofon kicsit szárazabb, de hiteles, és a trombita is meggyőző. A basszus feszes, talán itt a legreálisabb. A DX160-al kombinálva is a két fülhallgató alap jellemzői közötti ütésváltás tükröződik: Mindkét fülhallgató nagyon élethű hangszeres hangokat produkál, de a Dragon 3 megszólalása gazdagabb, hivogatóbb, légiesebb, hatalmas pontos térleképezéssel, míg az ER2XR kissé szárazabb, monitorosabb, a hangszereket jobbra-balra szépen pozicionálva, de kissé laposabb térben elhelyezve, viszont a szubbaszus fókusszal mélyebbre megy, helyenként feszesebb. Mindkettő kiváló, csak másképp, de ez már erősen ízlés kérdése.

AIAIAI TMA-1 STUDIO YOUNG GURU EDITION

A TMA-1 Studio Young Guru Edition egy nagyon érdekes fejhallgató. Alapvetően elektronikus és basszus orientált zenék keverésére tervezték, hangolták. Közel sem kiegyensúlyozott a hangképe, viszont kiváló a tere és a hangszerek minden kis rezdülése, mozgása érzékelhető rajta. Én a közép-mély tartományból kb. 4dB-vel vissza szoktam venni és 1-2 dB-vel megemelem a szubbasszus részleget – így egy nagyon feszes, jól hallgatható igen részletes fejhallgató lesz belőle. Kamaal Williams – Street Dreams című számában a hárfa és szaxofon hangja még jobb, mint a Dragon 3 esetében – még élőbb a természetesen megszólaló vonósok mellett, háttérben az ultra pontosan adagolt effektekkel. Kamasi Washington – Clair de Lune: A magas zongora hangok kicsit vékonyak, zizegnek. A basszus feszes, fúvósok hangja nagyon jó, és a többi zongora hang is helyén van. Jó páros, nagyon részletes, de néhol élesbe hajló hanggal.

A Sennheiser HD6XX sajnos csak a teszt elkészítését követően állt csatasorba nálam, így itt még nem tudtuk figyelembe venni, de a következő tesztekben már használjuk referencia pontként.

Összehasonlítás – állja a sarat

Az összehasonlítást a Simphonio Dragon 3 fülhallgatóval párosítva vittem végig. Egyrészt ez a fülbe akasztható fülhallgatók (earbud) jelenlegi csúcsa, a HD650-et sok szempontból megszégyenítő hanggal, mely nagyon transzparens, jól skálázódik hangban jobb forrással, és nagyon jól ismerem a hangját 🙂

SzámDX160 Low gainLotoo S1 – Filter High gainDX220 AMP 1 MK2
James Blake –  Limit to your loveA szubbaszus érezhető, dinamikus. A zongorának kellő súlya van, az ének előtérben jól érthető.A szubbasszus hasonlóan erős, de puhább. A hangszerek kissé kevésbé válnak szét, ének kissé természetesebb, de kevésbé térben szólal meg.Az ének tökéletes helyen előttem szólal meg. A szubbasszus a DX160-hoz hasonlóan feszes, kevésbé erős, zongora és dobok hangja itt a legélethűbb, hangszerek lecsengése térben szuper.
Musica Nuda – RoxaneA bőgő hangja vastagabb, kevesebb finom rezdülés hallható, eufórikusabb.Az ének kevésbé légies, mint DX220 esetében.A hangás nagyon hasonló, mint a DX160 esetében, talán kicsit még melegebb.Az énekesnő hangja légies, a nagybőgő feszes, de kellően puha, amikor kell, jól hallhatóak a hangszer rezdülései.
GoGo Penguin – RavenA zongora hangja kissé vékonyabb mint DX220-nál ,zongora puhább attack-al szólal meg, térbeli lecsengése kiváló. A dobok élethűek, a mélyek vastagabbak, de feszesek, és hasonlóan részletesek.Kellően gyors, feszes a basszus, enyhén vastagan szól, rezgéseit kissé mossa, zongora hangja kissé vékonyabb mint DX220-nál, térbeli lecsengése meglepően jó.A térhatás itt a legjobb, szuperül megfogja a nagybőgő mélyeit, húrok rezgései is jól részletezve hallhatóak.A zongora mintha előttünk szólalna meg, effektezve térben cseng le.
Marcus Miller – Setembro (Brazilian Wedding Song)A basszusgitár feszes, vastag és puha hitelesen megszólalva. A női ének jobb hátul helyén van, finoman fátyolos.A basszusgitár itt is kellően feszes, vastag és puha tud lenni. A női ének kevésbé pozicionált, mint a DX160 esetében.Itt a legélethűbb basszus gitár hangja, a fémes húr effektek, de minimális különbség DX160-hoz képest. A tér leképezés itt a legjobb.
Fleetwood Mac – The chainA hangzás nagyon hasonló, mint az S1 esetében.Kisebb tér széltében, az ének közelebbről szől, mint DX220 esetében. A gitárok csengése kevésbé fémes, puhább, basszus is puhább, lekerekítettebb.Gitárok a széleken, az ének középen tisztán elkülönül. A húrok csengése, minden pontosan követhető és egyben van.
The Holy Men – World Saxophone QuartetA térben szétszórt különféle fémfúvósok és ütőshangszerek hangja és helye jól beazonosítható a középen lüktető bassszus körül, picit talán túl fémes a hang.A hangszerek kicsit puhábban szólnak, mint DX160-on és kevésbé egyértelmű a helyük, kisebb a tér, de nagyon jó a megszólalás.A térben szétszórt különféle fémfúvósok és ütőshangszerek hangja és helye jól beazonosítható a középen lüktető bassszus körül.
Nina Simone – I put a spell on youJól átjön a felvétel tere – a szaxofon és vonósok bal hátulról, ének előttün középen, zongora jobbról hátulról és basszus jobbról szól. Nina Simone jellegzetes hangja kiválóan átjön.A tér mélysége kisebb, Nina Simona hangja kevésbé karcos (de ez Master felvétel és az S1 még nem támogatja az MQA-t, 24bit 192Hz FLAC verzióban nem volt érdemi különbség).Mintha ott lennénk, előttünk énekelne Nina Simone.
Yo-Yo Ma – Cockeye’s Song from Once Upon a Time in AmericaHasonlóan szól, mint az S1, talán kicsit  légiesebben. Tere az S1 és a DX220 között, közelebb a DX220-hoz.A cselló hangja teltebb, mint DX160, a húr rezdülései és a levegővételek is jól hallatszanak.Feszesebb, dinamikusabb, mint az S1, hatalmas teret képez.
Ólafur Arnalds & Alice Sara Ott – ReminiscenceA hegedű és a magas zongora hangok kissé vékonyabban szólalnak meg, mint az S1-nél, tere viszont nagyobb az S1-nél. A hegedű hangja kiváló, érzelmekkel teli.A DX220-on a leglégiesebb hegedű. Szuper a dinamika, a magas zongorahangok egyszerre puhák és légiesek kiváló lecsengéssel.
“The National Anthem” – RadioheadA basszus puhább, tér kisebb, kissé kevésbé pozicionáltak az effektek, mint a DX220 esetében. Az ének effektezés puhább, mozgása kisebbfúvósok hangszíne hasonlóan jó, lecsengés kissé mosottabb lesz – de csak a referenciához képest.Feszes, dinamikus a basszus, a tér és egyebek a DX160-hoz hasonlóak.Feszes, erős basszus, térben mozgatott effektezett ének.Középen a dobok, cinek, effektek előtűnnek, eltűnnek, fúvósok nagyon élethűek.
Radiohead – 15 stepSzuper, feszes és követhető a belépő gitár és bassszus a dobalap mellett.Nagyon hasonló a DX160-hoz.Extra dinamika a másik két eszközhöz képest. Még természetesebb az ének, jobb a szeparáció – minden hangszer 100% követhető, újra belépő basszus riff hibátlan.
Michael Jackson – Beat itMinden attack kicsit puhább, mint DX220-nál, de szinte teljesen hozza azt.Hasonló, mint a DX160 esetében.A szinti pad és gitár riff párosa kellően harap, és a dobok is kellő dinamikával szólalnak meg.
Steely Dan – “Do It Again”Picit kevésbé természetesen szól, mint az S1 – még több részlet hallható, dinamikusabb, de kicsit talán túl friss a megszólalás a DX220-al összevetve.A konga, ütőshangszerek és elektromos orgona mellett az összes hangszer felismerhető. Kiváló a hangszerek elhelyezése, ‘analógosan’ szól, közepes méretű térrel.Dinamikusabb, mint az S1, de megtartja a természetességet, térben ez a legjobb.
Brandt Brauer Frick – DecadesKiváló a térkezelés és a dinamika. Az induló ütős hangszerek  és vonósok az oldalakon távol, a hárfa bal elöl, belépő fúvósok jobb oldalon elöl, majd bal oldalon szólalnak meg.DX160-hoz hasonló a hangszerek elhelyezése. Kicsit visszafogottabb, kevésbé dinamikus, talán picit közelebb áll az eredeti felvételhez ez a megszólalás.Még légiesebbek az ütős hangszerek, vonósok, pontosabb a helyük térben.
Pink Floyd – TimeAz órák hangja kicsit túl éles. A tér nagyobb mint az S1 mélységben. A hangszerek pl. szintetizátor kicsit túlzók, dinamika kiváló – az S1 és DX220 között.A szélesség kiváló, mélység kicsit kevés. A gitárok, basszusgitár, kórus ének szétválasztása jó, órák élethűek, picit puhák.Az órák hangja tökéletes,  mélységben is eltolva szólalnak meg. Minden jól követhető a helyén – gitárok a széleken, gitár szóló elöl középen  távolról.
Blade Runner 2049 OST – 2049Kicsit puhább a megszólalás, de nem sokban marad el a DX220-tól. A magas effektek megszólalása kevésbé ‘éteri’.Kicsit vékonyabb hang, legkevésbé fizikai érzet itt van, de a hangeffektus hatására rezgő levegő érzete megvan. A magas effektek megszólalása a DX160 és DX220 közötti szintű.Tökéletes kontroll a berobbanó hangoknál, és mély morajlásnál, effektek megjelenése és eltűnése a térben nagyon hiteles.

Értékelés

Mire elég ma egy közép kategóriás lejátszó? A DX160 alapján igen sokra. SD kártyán tárolt, és bluetooth forrásból vagy streaming szolgáltatóktól (Tidal (MQA-val), Spotify és társai) származó zenék lejátszása vagy más gyártó appjával DLNA alapú zene lejátszás mind támogatott az Android-alapú felületen.

A DX160 nem referencia hangolású, de igen kiegyensúlyozott – megszólalására a friss, dinamikus, feszes, gazdag jelzők jutnak eszembe, az ezekkel sokszor társuló túltelített közép mély tartomány és közepek nélkül. A DX160 esetében nagyon jól egyensúlyoztak, elkerülték a hang felkeményedését úgy, hogy közben a részletesség kategória legjobbjai között van. A tér leképezése, pozicionálása kiváló, nem sokban marad el a legjobb lejátszóktól ártól függetlenül. Az alacsony zajszintnek, és a viszonylag nagy teljesítménynek köszönhetően a nagyon érzékeny IEM-ektől a (közepesen) nehezen hajtható fejhallgatókig széles spektrumot jól meg tud hajtani, és nem érzékeny a párosításnál a fül/fejhallgatók hangolására.

A teszt nagyon pozitív meglepetése volt, hogy a referencia szintű DX220-at mennyire megközelíti. Ha valaki abszolút semleges hangolású lejátszót keres, azoknak fenntartással ajánlott, de mindenkinek érdemes próbát tennie vele – meg fognak lepődni, hogy milyen hiteles, kiforrott, és egyúttal folyamatos zenehallgatásra invitáló, érzelem teli hangzást képes kiadni magából. Nem lepődtem meg, hogy Crinicle https://crinacle.com/ IEM tesztjeinek egyik standard forrása.

Az iBasso DX160-at a Muzix Group Kft. az iBasso márkaképviselet bocsátotta rendelkezésre a teszthez.

5% kuponkód https://muzix.hu – Futureware-5%

Ibasso DX160 – jóképű trubadúr
Ha egy természetes és hivogató hangú, zsebben és kézben elférő, valóban hordozható zenelejátszót keres valaki, akkor a DX160 kiváló választás, mely meglepően sok szempontból megközelíti a DX220-at.
Pro
  • Sok szempontból a DX220-at megközelítő, enyhén melegbe hajló de kiegyensúlyozott, dinamikus, izgalmas hangzás
  • Tér mérete széltében és mélységben, kiváló pozicionálás
  • Éles, kontrasztos kijelző, lényegében minden zene forrás elérhető rajta Android 8.1 felületen, Tidal MQA-t is beleértve
Kontra
  • Nincs lehetőség natív linux alapú Mango player-re átváltásra
  • Rockchip processzor
4.7Értékelés

Egy válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.