Intró

Az iFi Audio új hullámos DAC párosa az asztali használatra készült Zen és annak hordozható kistestvére a Hip-Dac. A Micro és Nano sorozatra jellemző kicsit bumfordi trapéz design és az xDSD hullámos formája a múlté. A Hip-Dac nevének megfelelően egy whisky-s flaskára emlékeztet, lapos és lekerekített, csiszolt, kellemes tapintású türkiz felülettel. A forma mellett a belső is új. Az xDSD volt a kiindulási alap, de a Zen-hez hasonlóan itt is közreműködött a Parasound legendás mérnöke, John Curl a fejhallgató erősítő áramkör kialakításában.

Technikai háttér – all in

A Hip-Dac-ot a szokásos módon telezsúfolták funkciókkal: A megszokott Burr Brown 1793 chipset mellett két állású gain kapcsoló (Powermatch), analóg basszus kiemelés (xBass), normál 3,5mm-es és 4,4 milliméteres szimmetrikus kimenetek, külön USB-C táp foglalat, MQA támogatás, 2200mAh akku kerültek bele, utóbbi az ígéretek szerint 8 óra használatra elegendő. Az xDSD-hez hasonlóan az S-Balanced áramkört alkalmazták, mely a 4,4″ szimetrikus kimenet mellett az iFi állítása szerint a 3,5″ aszimetrikus kimeneten is érezteti pozitív hatását. Négy J-Fet OV4627A OPAMP és dual-mono végerősítő IC vezérli a fejhallgató kimeneteket.

Az iFi azért is kedveli a Burr Brown 1793 chipsetet, mert képes bit perfect módon, DoP konvertálás nélkül DSD és DXD állományokat lejátszani. Már megszokhattuk, hogy a standard firmware Minimum Phase szűrőt alkalmaz. A Hip-DAC-ra is feltehető egy PC/Mac segítségével az MQA szabványban alkalmazotthoz hasonló GTO (Gibbs Tranziens Otimalizált) szűrő- a tesztelés során ez utóbbit használtam. Részletes információ itt érhető el róla: https://ifi-audio.com/wp-content/uploads/2019/04/iFi-audio-Tech-Note-The-GTO-Filter.pdf.

Támogatott formátumokDSD256/128/64, Octa/Quad/Double/Single-Speed DSD DXD (384 / 352.8kHz), PCM (384 / 352.8 / 192 / 176.4 / 96 / 88.2 / 48 / 44.1kHz) MQA
BemenetekUSB 3.0 type ’A’ apa
KimenetekSzimmetrikus 4.4mm, S-Balanced aszimmetrikus 3.5mm
Teljesítmény (@1% THD)Szimmetrikus: 400mW@32 Ohm,
Aszimmetrikus: 280mW@32 Ohm
AkkuLithium-polymer 2200mAh
TöltésUSB-C foglalaton keresztül maximum maximum 1000mA
Áramfelvétel <2W üresjárat, 4W max
Tömeg125 gramm
Technikai specifikáció

Az összeszerelés minősége kiváló – sima felületek, jó illesztések. Arra érdemes figyelni, hogy a borítás szélei picit élesek, ne karcolják meg a telefont – ebben segíthetnek a mellékelt felragasztható műanyag talpak. A potméter rézből van, finoman jár és pontos. Nagyon alacsony hangerőnél van némi kiegyensúlyozatlanság a csatornák között, de a legtöbb esetben abszolút nem problémás. A kimeneti jack csatlakozók minőségére sem lehet panasz – megfelelően rögzítik a jack dugót. A potméter bal oldalán az aktuálisan lejátszott formátumot mutató LED található.

  • Zöld– 44/48/88/96kHz
  • Sárga – 176/192kHz DXD352/384kHz
  • Cián – DSD128/DSD64 2.8/3.1/5.6/6.2MHz
  • Kék – DSD256 11.2/12.2MHz
  • Magenta – MQA

GTO szűrős firmware használata esetén egyféle, zöld szín jelenik meg minden esetben!

A potméter másik oldalán a bekapcsolt állapotot jelző LED kapott helyet. A töltésre szolgáló USB-C csatlakozó alatti miniatűr LED a töltöttséget jelzi az alábbi színekkel.

  • Fehér >75% / töltéskor villogó fehér
  • Zöld > 25%
  • Piros > 10%
  • Villogó piros >/= 10%

Mivel a készülék hátoldalán található és nagyon pici a LED, ezért nehéz észrevenni, hogy merül az eszköz – több esetben futottam bele, hogy egyszer csak megállt a hang, mert lemerült az eszköz. Ha lehet a tervezőknek egy javaslatot tenni, akkor a ki/bekapcsolt állapotot jelző LED helyére vezessék ki inkább a töltöttséget jelző LED-et. A töltéssel kapcsolatban még egy megjegyzés. A Hip-Dac az USB-A foglalaton keresztül csak adatot fogad, tölteni csak az USB-C foglalaton keresztül lehet. Ez a megoldás illeszkedik a célzottan telefonhoz kapcsolt mobil DAC használattal, hiszen beépített akkuról üzemel, így nem fogyasztja a telefon akkuját, és ehhez a működéshez ráadásul nem kell az iFi Nano dac-oknál alkalmazott speciális bekapcsolási rituálét elvégezni. A megoldás következménye, hogy egész napi mobil használat esetén jól jöhet egy usb akku, illetve PC-ről hajtva egy plusz portról vagy külső akkuról lehet tölteni. Az akkumulátorra 12 órás folyamatos használatot ígértek, ez a gyakorlatban szerintem kb. 8-10 óra garantált időt jelent.

Hangzás – kék bársony

A Hip-Dac hangja nagyon természetes, hosszan hallgatható – hozza az iFi-től megszokott jó értelemben vett puhaságot, ami nem jelent egyúttal tompaságot vagy mosottságot. Ólafur Arnalds & Alice Sara Ott közös The Chopin Project című lemezéről a Piano Sonata No.3: Largo-ban a zongorahangok nagyon életszerű felütéssel és lecsengéssel, kellő súllyal szólalnak meg. A részletező képességre nem lehet panasz, kategóriájához képest kiváló, az xDSD-t közelíti meg e-téren. A zongora hangja mögött jól kivehetők a zongoraszerkezet zajai és háttérzörejek is, ha valaki kíváncsi rájuk 🙂 Ugyanezen albumról a Nocturne in C Sharp Minor-ban megjelenő hegedűhang lenyűgöző – a Hip-Dac képes visszaadni a hegedű sokszínű, karcosság és puhaság között egyensúlyozó hangkarakterét és légiességét. A hegedű hangja térben jól pozicionálva, élethűen szólal meg, és cseng le.

Marcus Miller – Renaissance című számában a basszus kellően feszes. A mélyek részletezése kiváló, és kellő súlyuk van. A Hip-Dac basszusára jellemző a finomság, de a slap bass részeknél kellően agresszív tud lenni. Itt érdemes néhány szót szólni az xBass funkcióról. Ez egy tisztán analóg basszus kiemelés, az erősítőkön használt loudness kapcsolóhoz hasonló a hatása, és a teljes basszus tartományra kihat, ‘igényesen’ megemeli azt torzítás nélkül. A Hip-Dac xBass pl. méltó válasz lehet pl. a Tin Hifi P1 vagy hasonló hangolású, EQ-ra jól reagáló fülhallgatók szubbasszus hiányára. Ezzel együtt én kevés alkalommal kapcsoltam be az xBass-t, mert az alaphangzás basszusát is bőven elégnek éreztem a legtöbb fül/fejhallgatóval. A hangképen belül iFi Audio esetében nem meglepő módon a középtartomány van a fókuszban.

A közepek megszólalása nagyon részletes és kontrollált, élethű hangszínekkel és jó dinamikával. Elég csak Bruce Cockburn – Rise and fall című számát meghallgatni – a gitárok minden kis rezdülése élvezhető és jól kivehető a kerek basszusok mellett. A Marcus Miller – Renaissance című számában megszólaló trombita jellegzetességeit is szépen hozza a Hip-Dac, bár ennél kissé harapósabb fémfúvós hangot hallottam már. A tér leképezése bőven átlagon felüli – a hangok jól szétválnak és helyezkednek el a hallgató körül – összetett hangszerelésű, jól kevert felvételek, pl. a jól ismert Daft Punk – Fragments of time esetén is. Amiben hallottam már jobbat, az a színpadkép mérete – a Hip-Dac hangja kicsit tömörebb – magasabb kategóriájú eszközök pl. Chord Mojo képesek tágasabb, levegősebb, kevésbé intim megszólalásra, de szó sincs ég és föld különbségről, ami nagy szó.

A Hip-Dac hangja alapvetően kiegyensúlyozott, de kissé melegbe hajlik, mely főleg a középső basszus-alsó közép tartományokat érinti. Egyes párosítások esetében emiatt az alsó középtartomány túlfűtötté és kicsit szétesetté tud válni. Az énekhangoknak pl. Kenny Rankin – Round midnight, vagy a Nina Simone-ra emlékeztető hangú Nadine Shah kissé törökös hangzású, feszes Club Cougar vagy a Ladies for babies című számainak viszont jót tesz kiegyensúlyozott hangú fül/fejhallgatókon ez a kissé eufórikus megszólalás. A Hip-Dac dinamikus és puha basszusai friss magasakkal párosulnak.

Anno az iDSD BL Nano természetességét és árkategóriáját magasan meghaladó finomságát szerettem, de nekem túl ‘finomkodó’ volt a dinamika visszafogottsága és a magasak puhasága miatt. A Hip-Dac esetében ezt szerencsére feloldották – a hangja dinamikus, friss, feszes felütéssel és lecsengéssel, kellő testességgel, így pop, rock zene és elektronika (pl. a Vibrations on a string analóg szintetizátorai a Rival Consoles kiváló új Articulation című albumáról, vagy Michael Jackson teljes History válogatás albuma) is jól állnak neki. A hangolás hozadéka, hogy a párosításra oda kell figyelni, de erről a Párosítás pontban részletesen írok.

A Hip-Dac erőtartalékja az extrém nehezen hajtható (300 Ohm feletti impedanciájú vagy nagyon kis érzékenységű) fül- és fejhallgatók, pl. egyes planár meghajtós fejhallgatók kivételével elegendő. Nekem nem voltak kéznél, de más olvasott tesztek alapján többek között a Meze 99 Neo, Hifiman Sundara, Sennheiser HD650, HD660S vagy Beyerdynamic DT 770 Pro fejhallgatókat is képes volt kellő hangerővel és megfelelő dinamikával meghajtani. A 150 Ohm-os Dragon 3 fülhallgatóm esetében a Powermatch használata még nem volt szükséges, efelett már ajánlott a bekapcsolása. A másik végletről is ejtsünk szót: a magas érzékenységű fül/fejhallgatók esetében várhatóan fog némi alapzaj hallatszani, és alacsony hangerőnél jelentkezhet kiegyensúlyozatlanság a csatornák között – a Dragon 3 is ezt támasztotta alá. Érdemes még megjegyezni, hogy a normál és a szimmetrikus kimenetek közül az utóbbi hangja nekem sokkal jobban tetszett – dinamikusabb, feszesebb volt.

Párosítás – a specialista

A Hip-Dac kimondottan érzékeny a párosításra. A kiegyensúlyozott / laposabb hangolású fül- és fejhallgatókkal csodát tud tenni – hangjuk élettelivé, húsossá, izgalmassá válik. Nem meglepően igaz ez az Etymotic ER4SE és ER4XR és a hűvösebb, sterilebb hangolású Beyerdynamic és Sennheiser fülhallgatókra (pl. DT 770 Pro, DT1770 Pro) is.

A hangzással kapcsolatos pont megírásakor az Etymotic ER2SE-vel hallgattam a Hip-Dac-ot, nem véletlenül.

Az ER2SE kiváló részletező képessége és teljesen kiegyenlített (sokak számára basszus-szegény), stúdió hangolása összetalálkozik a Hip-Dac melegbe hajló hangjával, testes megszólalásával és jó térábrázolásával – tökéletes a szinergia.

Az Etymotic ER2XR esetében az ER4XR-hez képest plusz 4-5 dB basszus kiemelés miatt már kissé túltömött volt nekem a páros hangja, és a TMA-1 Studio Young Guru edition esetében is túl eufórikus volt számomra a megszólalás – egy kiegyensúlyozottabb forrással, mint pl. a Tempotec Sonata HD Pro sokkal levegősebb, szikárabb volt a hangzás.

Példaként Bill Frisell Pipeline című számát, és azon belül a gitárok hangját érdemes megemlíteni. A kiváló dinamika a Young Guru esetében is kitűnt pl. Musica Nuda – Roxanne című számában vagy a Hawthorne Heights – Niki FM torzított gitárjainál.

Az alapvetően kiegyensúlyozott hangolású, enyhe midbass kiemelésű Simphonio Dragon 3 szimmetrikus kimeneten keresztül dinamikusan, gazdagon szólalt meg. A Hip-Dac-al kissé eltolódott a hangsúly a basszusok felé, puhaságra cserélve a Dragon 3 légiességét, de a Dragon 3 hihetetlen részletes és élethű középtartománya tele volt élettel, és szuper térmegjelenítése is előnyére vált a párosnak. Moodyman – Downtown című száma jól szemlélteti mindezeket.

Az ISN Audio SC4 kábellel felturbózott oBravo Cupid esetében az eleve testes mélyek túltelítetté váltak, viszont a helyenként kissé vékony közepeknek jót tett a Hip-Dac telített hangzása, a Cupid szuper tere és dinamikája, valamint élethű planár magasai a Hip-Dac-ot húzták előre.

Összehasonlítás – ütésváltás

A Tempotec Sonata HD Pro – teljesen más világ, abszolút kiegyensúlyozott (egyeseknek basszus szegény) referencia hangzást kínál. Cirrus CS43131 chip köré épül, és annak beépített fejhallgató erősítőjét használja, beépített akku nélkül. Kiváló jel-zaj viszonya abszolút zajmentes hátteret eredményez. Akku nincs benne, és MQA lejátszást sem támogat. Sterilebb karaktere légiesebb térrel társul. Szinte a Hip-Dac teljes ellentéte – színezett hangú fül/fejhallgatók méltó párja.

Lotoo S1 – az S1-ben nincsen akku, a fogyasztását minimalizálták, és a tápellátást optimalizálták szűréssel. Az MQA támogatást idén ígéri a Lotoo firmware frissítéssel. Az S1 is 3,5 normál és 4,4 szimmetrikus kimenttel rendelkezik, és két gain fokozattal bír, de teljesítménye kisebb 120mW/32Ohm, mint a Hip-Dac 400mW/32Ohm-ja a szimmetrikus kimeneten. Ennek megfelelően a nehezen hajtható fejhallgatóknál hamarabb fogy el a tartalék, mint a Hip-Dac esetében – a 150 Ohm-os Simphonio Dragon 3-at még tökéletesen meg tudta hajtani. Az S1 teljesen fekete hátteret biztosít az ultra érzékeny fülhallgatók esetében is, többek között az optimalizált tápellátásnak köszönhetően. Tere tágasabb, basszusai kevésbé lekerekítettek. Hangzása szintén gazdag, de kevésbé hajlik melegbe, mint a Hip-Dac, ezáltal légiesebb a megszólalás, és az a Lotoo legendás beépített DSP motorjával torzítás nélkül a fül/fejhallgatókhoz igazítható a választható hangszínekkel. Azt lehet mondani, hogy IEM-ek és maximum közepesen nehezen hajtható fejhallgatók esetében az S1 szerintem az ideális választás, míg sterilebb hangú, nagyobb erőt igénylő fejhallgatók esetében a Hip Dac az ajánlott, életre kelti azokat.

Értékelés – kifinomult fun machine

Majdnem egy hónapig volt szerencsém ízlelgetni a Hip-Dac hangzását. Melegbe hajló hangolása miatt meg kell választani, hogy mely fül/fejhallgatókkal érdemes használni, de megfelelő párosítás esetén hosszan hallgatható, igazi örömzenét tud adni. Nekem jobban tetszett a hangja, mint az iFi iDSD Nano BL-é, ami szerintem magáért beszél. A jelenlegi 60 ezer Ft körüli áron jó választás.

A Hip-Dac-ot Pixel Kft. az iFi Audio márkaképviselet bocsátotta rendelkezésre a teszthez.

iFi Audio Hip-Dac - kifinomult fun machine
Az iFi Audio-nak a Zen Dac mellett a mobil audio fronton is jó irányt sikerült választania a generáció váltásnál. A Hip-Dac nagyon igényes, életteli, szórakoztató hangú hordozható DAC lett, mely szerintem jobb, mint az iDSD Nano BL, ami sokat mond az erényeiről.
Pro
  • Dinamikus, életteli, hosszan hallgatható hangzás technikai, hűvös hangú fül/fejhallgatókkal
  • Részletes középtartomány, kiváló mélyek, jó térérzet/hangszer szétválasztás
  • Az extrém nehezen hajtható fejhallgatók kivételével a legtöbb fül/fejhallgatóhoz elég erő
Kontra
  • Melegbe hajló hang miatt figyelni kell a párosításra
  • Kissé intim tér
  • Nagyon érzékeny fülhallgatók esetén enyhe alapzaj
4.4Értékelés

Leave a Reply

Your email address will not be published.