Intró
A Lotoo-t nem kell bemutatni. Digitális audió lejátszói évek óta a prémium kategória élmezőnyében vannak. Tavaly a PAW 6000 lejátszójuk az egyik legkedveltebb DAP volt a vezető online audio blogok tesztjeiben. A cég a hangminőség és a kezelhetőség maximalizálására törekszik többek között a saját fejlesztésű, ultra gyorsan boot-oló Linux alapú operációs rendszerrel, és a beépített ADI Blackfin BF706 DSP alkalmazásával. Konzervatív megközelítésükkel összhangban eddig kivárt, lejátszóin nem támogatta a wifi alapú streaming zenelejátszást (Spotify, Tidal), az ilyen igényeket LDAC Bluetooth támogatással fedte le.
Az S1-ről szóló első hírekre sokan felkapták a fejüket. Megkapjuk a Lotoo DAP-ok hangminőségét USB DAC formában? A válasz természetesen igen és nem 😉 Kb. kétheti folyamatos használat alapján az alábbiakban igyekszem a kérdést részletesen megválaszolni.
Technikai háttér – csend a lelke mindennek
A specifikáció: AKM 4377 DAC + OPA1622 OPAMP. PCM 32K-384KHz DSD64/DSD128 támogatás, maximális teljesítmény:3.5mm:70mW/csatorna @32Ω 4.4mm:120mW/csatorna @32Ω. Fórumokban azt olvastam, és a Lotoo megerősítette, hogy firmware frissítéssel MQA kicsomagolásra alkalmassá teszik az S1-et idén.
Ahhoz, hogy a termék fogyasztása és ára kezelhető legyen, vágni kellett valahol: az AKM 439X sorozatú DAC helyett AK4377 került bele, és nincsen beépített akku. A mobil használatra tervezett AK4377 máig kedvelt DAC (többek között a FIIO M5 és a nagyon népszerű Earstudio ES100 is erre épül) – igyekeztek kipréselni belőle a maximumot. Az alábbiakból is ki fog derülni az ismert alapigazság, hogy a DAC chipnél sokkal fontosabb ma már az implementáció módja, minősége. Igen figyelemre méltó az S1 publikált zajszintje és jel/zaj viszonya: THD+N. Low gain:-106dB(0.0005%) High gain:-108dB(0.0004%),S/N: 3.5mm: 123dB 4.4mm: 122dB. Összehasonlításképpen az AK4377 max értékei: THD+N 109dB, S/N: 123dB.
Az S1 IOS, Android, Windows és MAC kompatibilis UAC2-es szabványú eszköz, USB-C csatlakozó van rajta. Rendkívül rugalmas, aranyozott csatlakozós USB-C USB-C kábelt és USB A – USB-C adaptert is mellékelnek hozzá. A lightning USB-C kábel külön vásárolható meg hozzá. A két hét során Windows 10-el és Android 6 illetve 10 eszközökkel próbáltam problémák nélkül. A internetes véleményekben mindenütt azt írták, hogy IOS eszközökkel is tökéletesen működött. Egyetlen egy specifikus dolgot tapasztaltam -Windows-on Foobar-ban a Wasapi Push driver használatát javaslom – egyes specifikus bitrate, frekvencia párosok (pl. 24 bit 96Khz) esetében, a Wasapi event driverrel nem volt korrekt a lejátszás.
27 grammos tömege pont kellemes a kézben. A 3.5mm jack mellett japán Nippon Dics által gyártott 4.4mm-es Pentaconn balanced kimenet is van rajta. Mindkettő igényes, de az utóbbi kiemelkedően pontos, szoros csatlakozást biztosít.
A CNC megmunkálású alumínium ház selyem fekete borítást kapott, ami nagyon elegáns. Néhány napi használat alapján elmondható, hogy ujjlenyomatok szempontjából rosszabbra számítottam 🙂 Funkciógombbal választható hogy hangerőt (a hangerő csak a saját gombjaival szabályozható), low vagy high gain-t illetve DSP effektet szeretnénk állítani az oldalán található gombokkal, ezekről a kisméretű monokróm OLED kijelzőn kapunk visszajelzést.
Említettem, hogy mennyire számít a DAC körüli körítés. Ennek egyik eleme a 8 rétegű, minőségi alkatrészeket felvonultató alaplap és beszűrődő RFI, EMI zajjal szemben is részleges védelmet nyújtó alumínium ház, de ennél sokkal fontosabbak az órajel kezelés és a tápellátás megvalósítása. AK8142 kristály oszcillátor látja el az órajel generálást, és a lejátszást vezérlő DSP, a DAC és a fejhallgató erősítő külön szűrt áram betáplálást kapott!Ezeken felül Az S1 örökölte a hardveres (Blackfin DSP) ATE parametrikus EQ motort – több beépített hangképet tartalmaz, többek között Headphone, Nearfield és Game üzemmódot is választhatunk.
Az S1 firmware-e számítógépre csatlakoztatva könnyedén frissíthető. A két hét alatt érkezett 1.0.6-os frissítést fel is tettem, mely többek között UAC1 mód választást tesz lehetővé (a + gombot nyomva tartva csatlakoztatva az S1-et a lejátszóhoz).
Hangzás – Oázis
Az S1-el követi a Lotoo a lejátszóinál megismert hangzásvilágot, mely alapvetően kiegyensúlyozott, egyetlen tartományt sem emel ki, nem színez. Ezzel együtt az S1 sem száraz, referencia-hangzást produkál – megszólalásának fontos eleme a testesség, életteliség. Egyes tesztelők az elég semmitmondó ’zenei’ kifejezést használnák rá talán J Én úgy tudom megfogalmazni, hogy messziről kerüli a karcos, digitális megszólalást a részletesség elvesztése nélkül. Számomra ez nagy érték. Nagyon messzire jutottunk hordozható USB DAC téren az első USB DAC-om (FIIO E07) vagy akár az első Dragonfly-om óta. Nagyon életszerűen, gazdagon szólalnak meg a hangszerek. Sem az ultra részletes, de vékony, karcos, sem a puha, elkent hangzás nem jellemzi – nagyon jól egyensúlyoztak a két véglet között.
Az áramellátás optimalizálása és egyéb megoldások visszatükröződnek a hangban. Az S1 nagyon csöndes DAC – az elég érzékeny oBravo Cupid-al (16Ohm, 105db) semmilyen alapzajt nem hallottam.
A hangok a semmiből törnek elő, és a lecsengésük is életszerű (ha a használt fül/fejhallgató is felnő a feladathoz), az S1 nem jelent korlátot ebben. A hangja elég részletes (sosem éreztem e téren hiányt), de azért hallottam már részletezőbb megszólalást produkáló DAC-ot, pl. a Tempotec Sonata HD Pro-t. Összességében az S1 egy hosszan hallgatható, kellően részletező DAC lett.
A tere átlagon felüli mind mélységében, mind szélességében, és a hangszerek jól beazonosíthatók, elkülöníthetők. Nekem nagyon zavaró, ha azt érzem, mintha a koncert a fejemben szólna, még ha a sztereó szétválasztás jó, akkor is. Az S1 messziről kerüli ezt. A hangok a fej körüli térben jól beazonosítható, valós helyükön szólalnak meg és realisztikusan mozognak. Jó példa erre a Michael Jackson – Black or white intrójában az apa hangja az alsó szintről, hátsó ajtó dörömbölés vagy éppen a kazetta leejtés hangja J Nem katedrális méretű a tere, de megvan az az érzés, mintha egy koncertterem nézői között lennénk az első egy harmadban. Vannak az S1-nél szellősebben megszólaló DAC-oc (pl. Chord Mojo), de bőven kárpótol ezért a megszólalás organikussága. Egészséges kompromisszumot kötöttek a Lotoo hangmérnökei e téren is.
Az S1 dinamikája kiváló. A Blade Runner 2049 filmzene első tételének hatalmas dinamika ugrásait gyönyörűen hozza az S1 anélkül, hogy az egyszerre, különböző helyeken megszólaló, téren átúszó effektek és szólamok összemosódnának, maszlaggá válnának. A kiválóan kevert Daft Punk – Random Access Memories, vagy a Michael Jackson – History lemezek meghallgatása alatt többször éreztem azt, hogy rendesen megdolgoztatja a fülesek membránját – ahol kell, ott berobban, kellően kemény, erőteljes az érintett hangszer megszólalása (pl. Michael Jackson – Beat It kezdő felütések….).
Az S1 basszusa elég mélyre lemegy – teszttel 25 Hz-ig hallottam hangokat, és James Blake- Limit to your love-ban megszólaló szub basszus belépő is a maga teljességében kontrolláltan szólalt meg. A basszusok feszesek, élethűek. A Musica Nuda kiváló Live a Fip albumáról (köszönöm az ajánlást Levinek) az Io Sono Meta című számban 1.30 körül hallható nagybőgő hangja nagyon életszerű, és a nagybőgő helyenkénti recsegése is meggyőző. A Daft Punk –Fragments of time-ban 3.30 körül induló basszus menet is kiválóan követhető. Elektronikus zene analóg hangjai és basszusai is ’jól állnak’ az S1-nek – pl. Sebastian Mullaert – Honestly, did you listen to the MP3 player?, Anthony Linell – Crystal storms vagy Dez Williams – Familiar Circumstances jól szemlélteti ezt.
A közép és magas tartományra a gazdag jelző jut eszembe. Az énekhangok, kivéve, ha az előadó és a felvétel úgy akarja (pl. Fiona Apple – Fetch the bolt cutters), akkor jellemzően puhán, bársonyosan szólalnak meg, mely a férfi és női énekhangok esetén is igaz. Itt egyáltalán nem kenetteljességre kell gondolni, hanem a digitális, vékony, karcos megszólalás hiányára szerencsére. Jó példa erre a Chesky Records – World’s Greatest Audiophile Recordings lemez bármely felvétele, pl. Valerie Joyce – Fever száma, vagy a fülbe susogástól szoprán énekig minden ének stílust felvonultató FKA Twigs –Weak spot, és új Magdalene című albumának számai. A szöveg érthetősége kiváló – a már említett Musica Nuda album számait számunkra idegen nyelven is együtt tudnánk énekelni az előadóval.
Az akusztikus hangszerek hangzása életszerű, részletes, valós lecsengéssel. A Yo Yo Ma Plays Morricone (R.I.P mester) album csellójátékát hallgatva mintha előttünk játszana az előadó. Olafur Arnalds és Alice Sara Ott The Chopin Project című lemezéről a Piano Sonata No.3 Largo zongoraleütéseinek csendülése kellően kemény, de nem válik nyerssé, és térbeli lecsengése magával ragadó. A Reminiscence távolból bekúszó vékony hegedűhangja és az előadók helyenkénti levegővételének susogása teljesen élő megszólalást eredményez. Guillam Perret egy szaxofonnal és samplerrel, valamint effektezőkkel előadott ’egy személyes zenekari darabja’, a Walk és Heavy Dance számok megmutatják, hogy a rézfúvósok sokszínű fémes hangjának visszaadása is hazai pálya az S1 számára. Az S1 szinte minden műfajhoz kiváló forrás, beleértve az elektronikus zenéket is. Ha kötekedni akarok, akkor metál zene, és sok torzított hangszert, effektet tartalmazó zenék szándékos nyersségét picit megfogja.
A sima 3,5mm-es és a 4,4mm-es balanced kimenetek közül az utóbbi nem csak nagyobb teljesítmény kiadására képes, hanem a dinamikája, térérzete, hangszerek szeparációja is jóval jobb. Érdemes ennek szemléltetésére a Red Hot Chili Peppers visszatérő gitárosaként ismert John Frusciante Trickfinger nevű elektronikus formációjának új albumáról a GR 8 című számot is meghallgatni. A specifikáció alapján a High Gain mért értékei jobbak a Low Gain-nél, és ez szerintem hallatszik is.
A teszt alatt az oBravo Cupid kivételével mindegyik fül/fejhallgatómat a high gain beállítással hallgattam. A Simphonio Dragon 3 150 Ohm-os impedanciájú, ezt high gain-en 50 körüli hangerőn kiválóan meghajtotta, volt még kellő tartalék. Nem tudtam magasabb impedanciájú fejhallgatóval tesztelni az S1-et, de az az érzésem, hogy várhatóan nehezen hajtható (300 Ohm feletti impedanciájú) fejhallgatókat bár meg tudna hajtani, de nem lennének ideális párosok – többek között azokra kellenek a Lotoo dedikált lejátszói.
A filterekkel be kell, valljam nem sokat játszottam, mert az alap None beállítás mellett annyira jól, kiegyensúlyozottan szólt az S1. A Dental filter tetszett még, ami kicsit keményebbé, nyersebbé tette a hangzást. A filtereknél el lehet mondani pozitívumként, hogy nem éreztem, hogy használatuk torzítással járt volna együtt. Fórumokon nagyon dicsérték még játékokkal a térhatást erősítő Game filtert is.
Az S1 megalkotásánál nagyon figyeltek az áramellátás szűrésére (ami abszolút hallható), de a méret és a fogyasztás korlátjai miatt aktív tápszűrést nem kapott az S1. Az S1-el elérhető hangminőség függ a kapcsolódó PC vagy telefon USB kimenetének zajától, USB tápellátásának minőségétől. Az iFi ipurifier+ még érezhetően tud dobni a hangszer szeparáción és a dinamikán. Az S1 (vagy bármilyen mobil USB DAC) megvétele esetén később érdemes elgondolkodni ennek beszerzésén is.
Párosítás – majdnem mindenevő
Az S1 bemutatott hangképe a legtöbb fül/fejhallgatóhoz jól illeszkedik.
Basshead fülhallgatókkal (pl. AIAIAI TMA-1 Studio Young Guru, midbass EQ nélkül) és nagyon erős közép tartomány kiemeléssel operáló fül/fejhallgatókkal nem ideális páros. Azokkal a hangja túltelítetté, túl eufórikussá válik.
Az oBravo Cupid hangfal-hallgatáshoz hasonló élményt adó fülhallgató, aminek harsányság nélkül részletesek a magasai, erőteljesek a mélyei, a középtartománya viszont kicsit esetenként vékonykának hat, ezt a jellemzőt erősítő forrás esetén. A közép és magas tartományban érvényesült a szinergia az S1-el, de a Normal filter beállítással az eleve testes mélyeknél esetenként már kicsit sok volt a jóból. A Dental filtert választva a basszusok is arányosak és feszesek lettek.
Azt feltételeztem, hogy a jó részletező képességű, referencia-hangzású fül/fejhallgatók lesznek a legjobb párosítás. A teszthez kaptam egy Etymotic ER2XR illetve ER4XR fülhallgatót is, és mindkettő maximálisan igazolta ezt a várakozásomat. Az ER2XR kiváló páros az S1-el: a basszus tartományon belüli szubbasszus fókuszával, Harman hangoláshoz közelítő, igen részletes dinamikus meghajtós hangzásával, és az ER4XR-nél jobb térérzetével minden stílushoz kiváló volt, elektronikus zenénél kimondottan felvillanyozó volt 🙂 Az ER4XR hihetetlenül részletező hangjával, kevésbé kiemelt basszusával szintén jó páros az S1-el – szuper analitikus hangzását, és BA basszusát az S1 sem takarja el. Aki ezt a hangzást szereti, annak érdemes egy próbát tenni ezzel a párossal.
A 150 Ohm-os impedanciájú Simphonio Dragon 3 az earbud kategória egyik csúcsa, és nagy kedvencem– sok audió rajongó barátomnak leesett már az álla a jelentéktelen kinézet után megtapasztalt HD650 közeli hangjától –kiváló páros az S1-el, hosszan hallgatható, részletes, természetes hangzással.
Összehasonlítás – Harcosok klubja
Az USB DAC-ok piaca hatalmasat robbant az elmúlt években. Szinte megszámlálhatatlan ilyen eszköz kapható mára. Igyekeztem a mért értékekre fókuszáló (www.audiosciencereview.com) és hang tesztek alapján a kategória legjobbjait személyesen kipróbálni.
Az alábbiak közötti érdemi különbségeket tömören mutatom be.
Meizu Hifi Pro
Az automatikus impedancia illeszkedés hasznos képesség, és a Meizu előnye, hogy mikrofon bemenetet is kezel. Hátránya, hogy nincsen balanced kimenete, a beépített vékony kábel, ha megtörik, akkor az eszköz is kidobható, illetve jelentősen kisebb a teljesítménye (30mW, 32Ohm), és csak 3,5mm normál kimenete van. Az összes alábbi felsorolt eszközhöz hasonlóan nem rendelkezik beépített DSP alapú effektekkel. Mért értékei megközelítik az S1-et, hasonlóan csöndes, de az érzékelt dinamikája kisebb, és kevésbé természetes a hangzása.
Tempotec Sonata HD Pro
A Meizu Hifi Pro-hoz hasonlóan Cirrus 43131 chip-re épül, és beépített impedancia illeszkedést alkalmaz, de a 43131 chip beépített fejhallgató erősítőjét használja. Szintén csak 3,5mm sima kimenete van. Teljesítménye magasabb, mint a Meizu-é, nagyságrendileg megegyezik az S1-ével. A hangerő szabályzás a fizikai gombokkal 13 lépésben módosítható a lejátszón beállítotthoz képest. A mért értékei valamivel jobbak, mint az S1-é és a Meizu-é. A tere és a hangszerek szétválasztása kiváló, kiegyensúlyozott a hangja visszafogott basszusokkal, hangzása sterilebb. Inkább külső fejhallgató erősítővel DAC-ként használva tudja megmutatni, hogy milyen transzparens forrás.
Audioquest Dragonfly Cobalt
Csaba barátomtól kaptam kölcsön a teszthez, köszönet érte. Előnyként csak az MQA támogatást tudom megemlíteni. Maximum 24/96 felbontást támogat. Mért értékei rosszabbak az eddig felsorolt DAC-okénál, és az S1-el összevetve nagyon steril, digitálisba hajló volt a hangja, dinamikája is elmaradt tőle. A már eladott Dragonfly Red-em után csalódás volt ebben az összevetetésben meghallgatni a Cobalt-ot.
iBasso DC01
Szintén Csaba barátomtól kaptam kölcsön a tesztre. Az újabb, AK4493EQ chip köré épül, de mért értékei alacsonyabbak, mint az S1-é, és teljesen más a hangolása. A részleteket kiemelő, friss karakteres hangja van, mely a mélytartományt és a magasakat is megemeli valamelyest. Teljesítménye hasonló, de csak 2,5mm balanced kimenete van. (A 3,5mm normál kimenetes verziója a DC02 AK4490 chippel). Nagyon jó DAC, de hozzám közelebb áll az S1 természetesebb, megengedőbb, de nagyon dinamikus hangzása.
Chord Mojo
Kicsit kilóg a sorból mérete miatt, de ha már van (szerencsére), akkor nem akartam kihagyni az összehasonlításból, mert nagyon szeretem a hangját. A mélyek feszessége hasonló, de a Mojo a közép basszus tartományt kicsit megemeli, és magasai puhábbak, mint az S1 esetében. A Mojo hangja valamivel részletesebb és közép tartománya kicsit légiesebb, cserébe kevésbé analóg hangzású, és kicsit kevésbé dinamikus.
Mobil használatra szánt eszközként a hangzás mellett a fogyasztás sem elhanyagolható. A Head-Fi-n olvastam egy felhasználó mérését (köszönöm, hogy megosztotta), amit ellenőrizni nem tudtam, de mindezt jelezve megosztom. Ezek alapján az S1 fogyasztása igen kedvező. Az eredmények: Lotoo S1: 0,07A, Dragonfly 1.2: 0,1A, Tempotec Sonata: 0,03A, Ibasso DC01: 0,9A.
Értékelés – kicsi a bors, de erős
A Lotoo S1 a hordozható USB DAC-ok közül technikailag kiemelkedik: PCM 32K-384KHz DSD64/DSD128 támogatás, későbbi frissítéssel MQA támogatás, 3,5 mm normál és 4,4 mm Pentaconn balanced kimenetek – semmi nem hiányzik. Elérték, hogy jól megválasztott kompromisszumokkal – elsősorban az AK4377 chip alkalmazása- a hangzás egyes elemeiben (pl. tér mérete, részletezés, stb…) csak kicsiket vágva, kisméretű házban, alacsony fogyasztás mellett hozza a PAW 6000 erényeit, hangzás világát.
Az S1-et Muzix Group Kft. a LOTOO márkaképviselet bocsátotta rendelkezésre a teszthez.